Be mernéd vállalni? Kaland és Srí Lanka
Sok utazó úgy érzi, hogy neki nem lehet újat mutatni, mert bejárta már a világ legelképesztőbb tájait. TÉVEDNEK, mert léteznek még kevésbé ismert, ám mégis a világ csodáival felérő látnivalók. Ilyen a könnycsepp alakú Srí Lanka is!
Amennyiben az ókor hét csodájának még a romjait és az emlékeit is tiszteli a világ, akkor mit szólhatunk azokhoz a történelmi látványokhoz, amelyeket az egykori Ceylon kínál fel számunkra.
Ayubawan – Élj sokáig! - üdvözöl bennünket Srí Lanka, megérkeztünk.
A szingalézek és tamilok lakta Srí Lanka egyike a bolygónk legegzotikusabb helyeinek. Neve szingaléz eredetű és „fénylő országot” jelent. A régi neve, Ceylon, vagyis „oroszlánsziget”, és óind örökséget hordoz. A közel 30 km hosszúságú „Ádám-, ill. Ráma-hídja (Rama Setu) által Indiával is földrajzi „kapcsolatban” lévő sziget 1948-ban lett független a brit koronától.
A Világszép.hu YouTube csatornája RÁD VÁR! FELIRATKOZÁS: ITT
Igazi trópusi paradicsomban éltek itt egykoron a vedda törzsek, akiket a szingalézek igáztak le. A teaültetvények szorgos munkáskezeit adó tamilok pedig a 7. és a 11. század között vándoroltak be a közel száz „folyékony fénynek” látszó vízesés országába. A látogatók valós és pazar élvezetet találhatnak brit teaházaiban, a gyümölcs, a kaucsukfa ültetvényein, a ceyloni elefántháton tett kirándulásokon, és főképpen a korallhomokos tengerpartjain. De jelentős számban találunk drágakőbányát is a szigeten.
Ősi nevén - Ceylon - még mindig ismerősebb és titokzatosabban cseng, mint a mostani, mert gondolnunk elegendő csak a mindenhol ismert ceyloni teára. Az idők során gyakran emlegették az Indiai óceán kincses-szigeteként. Nagy Sándor egyik tisztjétől (i.e. 334 –ben, Neachus) származnak feljegyzések a Ceyloni drágakövekről.
De nem csak a drágakövekre kell összpontosítanunk, ha a sziget értékeit számba vesszük. Ha az 1972-ben keresztelőjét tartott Srí Lankáról beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk az ókori világ „nyolcadik” csodájának tartott egyedüli módon fennmaradt, bevehetetlennek bizonyult, roppant látványos város sziklaerődjét Sigiriyát, melyet az Unesco Világörökség részeként ismerünk.
Sigiriya és asszonyai
Az Oroszlán-szikla - a helyiek nyelvén a Sigiriya - egy sziklából épült erőd, ill. várkastély romja. A romokat egykoron függőkertek, víztározók és más létesítmények maradványai vették körbe. A turisták által közkedvelt Sigiriya hírnevét emellett ókori freskóinak köszönheti, amelyek sok felfedezőt az indiai Ajanta - barlangokra emlékeztetnek.
Sigiriya ma egyike annak a hét csodának Srí Lankán, melyek a Világörökség részét képezik. A hely feltehetőleg már az ősi időkben is lakott volt. Az i. e. 5. századtól pedig az itt élő Buddhista szerzetesek sziklakolostorként használták. Európa még csak ébredezett és ezernyi módon formálódott Attila hunjai és a magyarok által, amikor itt már a 6. századtól pezsgő királyi udvartartás élte mindennapjait.
Erről tanúskodnak a rómaiak technikai ismereteit meghaladó földalatti vízvezeték rendszerek kiépítettségei, amelyek állandó virágzó vidékké varázsolták a tájat az aszályos időszakokban is. A szingaléz magas-kultúra helyszínén vagyunk, amely 400 és 1200 között élte aranykorát. De ennek a Kulturális Háromszögnek a városai között szerepelnek még az egykoron egymással is rivalizáló Pollonaruwa, Kandy és Anuradhapura.
A síkságból meredeken kiemelkedő sziklatömb az egyik legemlékezetesebb hely a Srí Lankára látogatók számára. A közel 200 méter magas - fekvő oroszlánhoz hasonlító - sziklatömb tetejére Kasyapa király építette bevehetetlen fellegvárát az V. században. Ő 18 évig uralkodott.
Sigiriya vagyis az “Oroszlán - szikla” így Srí Lanka egyik legizgalmasabb műemléke lett. A romjaiban is lenyűgöző pompájú erődítmény és palotarendszer királydrámákba illő történelmi események helyszíne volt egykoron. A szingaléz krónikák legendái szerint Kasyapa király a trón megszerzése érdekében előbb élve befalaztatta saját apját, majd elüldözte féltestvérét, a trón várományosát.
A hatalom megszerzése utáni polgárháború következtében Kasyapa arra kényszerült, hogy hátrahagyja a hagyományos fővárost, Anuradhapurát, s az átmeneti nyugalmat és biztonságot Sigiriya erődítményében lelte meg. Végül az impozáns erődítmény sem nyújtott elegendő védelmet Kasyapa számára, s miután a trón eredeti várományosa, Mogallana, visszaszerezte hatalmát, a helyszínen buddhista kolostor alakult.
A buja kertekkel, mesterséges tavakkal körülvett erődítmény legfelső szintjére egykor egy hatalmas, kőbe faragott oroszlán száján keresztül vezetett az út, ám mára csupán a helyszínnek nevet adó fenevad mancsai maradtak meg, csonkán is megálljt parancsolva a látogatóknak, hogy elmerengjenek a palota hajdani pompáján. Az oroszlán testét ölelő barlangmélyedések buddhista szerzetesek remetelakjaként szolgált.
A természetes kolostor együttesben sziklatemplomok, barlangok, fürdők, tavak és Dél-Ázsia legrégebbi tervezett kertjei találhatóak. Itt láthatóak a világörökség részét képező "Sigiriya-i Asszonyok" freskói, a tükörfal, az Oroszlán-terasz, valamint a Királyi Kertek és a Vízi Kertek.
A felhőpaplanokba burkolt Sigiriya-i érett asszonyok, magával ragadó kecses kézmozdulatokkal fogadják a már alig pihegő látogatókat az 1200 lépcsőből álló Oroszlán-szikla közepénél. A nehéz aranydíszekkel és drágakövekkel díszített félmeztelen, fehér keblű hölgyek üdvözletük jeléül nyújtják felénk a lótuszvirágaikat.
Egykoron ötszáz, a maihoz hasonló egyedi falfreskó tekintett le a látogatókra. Ma, ezerötszáz esztendővel később alig húsz festményt csodálhatunk meg. Az idő vasfoga, a napsütés, az eső és pára, no meg az ideológiai változások okozták bennük a legtöbb kárt. Számos freskót úgy egyszerűen letéptek a falról, vagy csak a nőalakok arcait csúfították el, felbecsülhetetlen kárt téve a művészi alkotásokban.
A most ide érkező látogató a hetvenes évek fiatalító, helyreállítási munkáinak az eredményeiben gyönyörködhet a pazar panorámát kínáló látnivalókkal együtt. Azt már nem tudhatjuk, hogy vajon e remekművek megrendelőjének, az uralkodónak volt-e az ötlete, vagy magának a „ceyloni Botticellinek”, hogy a kimerültség határára jutó látogatót felcsigázza, és a láthatóan már nem Vénusz-hölgyekkel, de tisztességgel köszöntse.
Mindenképp elgondolkodtatóan maradandót alkottak, és ahogy velük tették, velünk is röpítették az időt és új erőre kapva értünk a fennsík alatti lépcsőkhöz. Újabb meredek lépcsősoron jutunk fel a mancsok között az oroszlán hátára, míg látom, sokan azon töprengenek, hogy a körülöttünk ugráló szemtelen majmok nem nyúlnak-e bele hátizsákjaikba.
A sziklafennsík tetején elmélkedhetünk, hogy Európában majd ezer évvel később jelenik meg a reneszánsz – az újjászületés – művészete, amikorra a Sigiriya-i freskók alakjai már koros hölgyeknek számítanának, de szerencsére az idő vasfoga sem fogott a fennmaradókon. A művészet öröktől létezik, nincs kezdete és vége, bizonyítja be számunkra Ceylon ősi királyságának palotakertje.
Szerző: Monos János
Hozzászólások
