Ezért lett Anglia a tea nagykövete!
Míg Ázsiában már évezredekkel ezelőtt is népszerű ital volt a tea, addig Európa csupán a 16. században fedezte fel. Portugál utazók ismerték meg először és közvetítésükkel került Velencén keresztül Európába a tea. De hogyan kerülnek az angolok a képbe?
A kezdetben luxuscikknek számító teát a hollandok kezdték el Kínából importálni, a Holland Kelet-indiai Társaság hajói szállították és így terjedt el Londontól, Párizsig. Csak a felső társadalmi rétegek fogyasztották, majd ahogy egyre nagyobb mennyiségben hozták be, az ár csökkenésével mind többen engedhették meg maguknak.
Kínában chá-nak nevezték a teát, ezt vették át később Portugáliában is, sok más ázsiai ország és Oroszország (csáj) mellett.
Nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a tea nem más, mint egy megalkotott műszó. A Transportation of hErbs Aromatic elnevezés zanzásított változata. A herbs, erbs-nek ejtendő és csak az e hang maradt fenn a köznyelvben. Így került a szállítóládákra az égetett nyomat: TEA
A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében). Az angolok gyanakodva kezelték az új, Európa szerte trendi italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele. Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea, kínai ital névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű.
1661-ben II. Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganzát, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával.
A portugálok előszeretettel mesélnek egy történetet, arról hogyan terjedt el Angliában is a tea és a teázás szeretete:
II. Károly „nagy természetéről” volt híres. Minden reggel és délután 4 órakor felsorakozatta az udvarhölgyeket és választva közülük egyet, elvonultak együtt egy kis fakultatív programra… Ezt nem nézte jó szemmel felesége - Catherine of Braganza - és egy apró, de hatásos trükköt alkalmazott.
🎥 Iratkozz fel csatornánkra: Világszép.hu YouTube 🎥
Parancsot adott udvarhölgyeinek, hogy minden nap 4 órakor jelenjenek meg nála, és egy hosszúra nyújtott, közös chá elfogyasztása közben vitassák meg a világ dolgait (akkor még a tea elnevezés nem született meg). Ezzel teljesen áthúzta férje terveit, aki így kénytelen volt a délutáni légyottokról lemondani és még csak nem is reklamálhatott! Mivel az udvarhölgyek között sok volt az angol, ezt az új szokást átadták az otthoniaknak, a szigetország lakóinak is.
Valójában Catherine of Braganza történelmet írt, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala. A “tea break” a mindennapok legfontosabb része, amikor az angolok isznak egy “nice cup of tea”-t, mellette egy-két kekszet majszolva.
Catherine of Braganza:
II. Károly:
Kastélyuk Sintrában, Portugáliában:
De hogyan alakult ki az ötórai tea elnevezés?
Az angol délutáni teázás valójában 3-4 óra között történik. A félreértés okozója talán-talán az, hogy bizonyos társadalmi rétegek tea-nek nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.
Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19. század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a délutáni tea mellé készítsen egy szendvicset - Lord Sandwich ekkor már népszerűvé vált. Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak és kialakult az 5 órai tea szertartása.
Ilyen a három órakor tartott "ötórai" tea a British Múzeumban:
Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső- és középrétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A második világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba. A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea-t.
Az angol délutáni teázás jelenleg reneszánszát éli - már nem csupán a nyugdíjasok napi fénypontja, hanem sokan szerveznek baba-mama, baráti és családi összejöveteleket nosztalgikus teázással kombinálva, amit tea-party-nak is neveznek (ennek előnye, hogy nem kell komolyan főzőcskézni, és a vendégek csupán 1-2 órát maradnak).
Köszönet az információért Monos Jánosnak.
Hozzászólások
