Az igazi Kincses Sziget titka
A drágakövek az őskorban még csak egyszerű, színes kövek voltak. De biztosan misztikum és mágia övezte őket, úgy, mint manapság Srí Lankán, ahol puszta kézzel kaparják ki a zafírt a földből.
Az ember ebben a tekintetben nem változott. Ahogy nem változott a bányatulajdonos és a bányamunkás közötti viszony sem. Hosszú azt út, amíg nyakékek születnek belőlük és a világi hölgyek, urak díszeivé válnak. Gondol-e közülük valaki is arra, hogy mi teremtői és emberi erőfeszítés rejlik az apró tarka kövek létrejöttében.
Időutazásra indul, aki a drágakőbányákba eljut. Számos helyen a nagy értékű zafírt és rubint a bányamunkások puszta kézzel kaparják ki a földből. Pontosabban rakják a földet rattan kosarakba, aztán kerül átvizsgálásra a teljes massza.
Bányászok tömege bokáig és térdig érő agyagos vízben töltik teljes munkaidejüket a plusz siker és jutalmazás reményében. Van, aki lapos kosárral, mások hosszú gereblyeszerű szerszámmal dolgozzák meg a medreket. Marco Polo is említést tesz Sri Lankáról, mint kincses dobozról az írásaiban.
Számos császár, király és királynő koronázási ékszerében csillognak Srí Lankai drágakövek. Az egyik ritka nagy példány volt, a Nagy Katalinnak jutott 400 karátos, piros spinell.
Az angol korona híres Fekete Herceg rubinja (miről később kiderült, hogy spinell) szintén Sri Lankáról származik.
Ha hihetünk a legendáknak, akkor Salamon király is ceyloni drágakövekkel kérte meg Sába királynője kezét. Volt ízlése, mondták és mondjuk ma is.
A kitermelt drágakőmennyiség közel 90 %-a másodlagos, hordalékos lelőhelyekről származik, így aztán a bányászat is viszonylag kis mélységben zajlik, egykori, vagy ma is élő folyómederben, többnyire 20 méter mélységig.
Újabban viszont az igen értékesnek tartott, mesésen szép búzavirágkék zafír bányászata egy kicsit mélyebb aknák, pincék építését tette szükségessé.
A drágakő gyűjtése ősi, egyszerű módszerekkel történik a folyómedrekben és a föld alatt. A bányászok a folyóból kiszedett hordalékos kavicsot fonott lapos rattan és pálmalevélből szőtt kosarakban átmossák a bányatulajdonos vagy egy ellenőr jelenlétében.
Alkalmanként néhány bányász összefog és kis szövetkezetként működnek, megosztva így a munkaerő költségeit és a nyereséget is. Az állam bányászati jogot biztosít a földtulajdonosoknak, cserébe viszont százalékot kér a kitermelt drágakövek eladásából származó nyereségből.
A kis termelékenységű, kezdetleges módszerekkel történő bányászattal biztosítják, hogy a bányászat által érintett területek lehetőleg ne menjenek tönkre.
A bányászok geológusok nélkül is rájöttek, hogy a valamikori folyamok és árterületek ma már a felszín alatt vannak. Előfordulási helyük akár 20-30 méter mélyen lehet, és valószínűleg bőségesen tartalmaznak a hordalékaikban drágaköveket.
További érdekességekért nézd meg a Világszép.hu YouTube csatornáját: ITT
De ezek a területek többségében mezőgazdasági művelés alá eső területek, így gyakran alakulnak ki jelentős érdekellentétek a mezőgazdasági termelők és a bányászok között.
Ezért számos kitermelés - a felszíni bányászat mellett - viszonylag új módszerrel földalatti aknákban zajlik. A termőföld épen tartása szempontjából kíméletes megoldás. Egy kútszerű akna, fa- és bambuszgerendákkal kitámasztva biztosítja a föld alá jutást, ahonnan sugarasan, mint a kerék küllői vízszintes járatokat vájnak a feltárandó terület elérésére. A felszín ennek köszönhetően - és a földművesek örömére - érintetlen marad.
A mélyből fölhordják a földet, amelynek a mosása, szitálása és a drágakövek kiválogatása az anyakőzet közül már a felszínen zajlik. A drágakövek kifogyása utána bányaüregeket feltöltik, a kezdetleges építményeket lebontják, miközben a felszínt hasznosítani lehet a földművelés számára.
Ratnapura körzetében sok bánya van. Ebből a régióból a drágakövek széles választéka kerül ki. Mindenhol nagyra értékelt a „padparadsha” narancsos piros zafír. De a zafír eleve széles színválasztékával találkozunk – köztük a rózsaszín, aztán a kék majd minden árnyalata, zöld, lila, sárga kerülnek a vevők kezeibe.
Az itteni kövek színe többnyire világosabb, mint az indiaiaké. A színeződés igen sokszor nem egyenletes eloszlású. Jellemző a sok csillagzafír. Srí Lankán a zafír mellett színtelen, sárga és ibolyaszínű korund is található. Több híres nagy zafír származik a szigetről, amelyek uralkodók kincsei és múzeumok gyűjteményeibe kerültek, így egy 260 karátos zafír az orosz állam kincsei között van, egy 158 karátos pedig az American Museum of Natural History Morgan-féle drágakőgyűjteményét gazdagítja.
A drágakő kereskedelmi központja maga Ratnapura városa, melynek jelentése szingaléz nyelven valóban „drágakő város”. Illik hozzá, de a verejtékről se feledkezzünk meg, mert Buddha talán nem ezt szánta nekik, de a sors keze, az önfenntartás ősösztöne erősebb volt nála.
Szerző: Monos János
Hozzászólások
